Értékrend

Értékrend ! Kell a dolgok mögé nézni?

Gyerekkoromtól fogva úgy éltem, hogy nem gondolkodtam értékrend kérdéseken, nem kerestem a válaszokat arra, hogy miért történt valami úgy, ahogy.
Ez egyfajta bezártságot képez, amit természetesnek vettem.
Az, hogy ha valaminek nem akarok a mélységébe belelátni, az nem tűnik problémának, és az sem tűnik fel, hogy képződik egy fal köztem és mások között.

Először a felszínes önmagam és a valódi énem közötti falat kellett felismernem…
Mert ahová én nem jutok be, oda más sem fog tudni bejutni …Tehát se ki, se be.
Van ami kinn reked, van a mi benn reked.
Ez a betegség alapja.
DSC_9873m_kicsi
Nekem nagyon hosszú idő volt, amíg rájöttem, ez így nem működhet.
Persze meg is kellett betegednem, mert a testi tünetek nagyon jól szorongatják az embert, hogy kénytelen legyen beljebb nézni. Fulladtam.
Hosszú idő kell, hogy az ember felfogja, nem kell eljutni odáig, hogy valami fájjon ahhoz, hogy akarjon belenézni az elrejtett érzésekbe.

Én a kineziológiáról és az egyéb alternatív módszerekről egy szót sem hittem el!

Erős logikus gondolkodásom csak a kételkedésig juttatott el.
Az, hogy “nem hiszem el”, az egy nagyon egyszerű megoldás.
Egy darabig működik, mert megnyugtat az a gondolat hogy: “engem nem lehet átverni”.
Ez is értékrend, amit otthonról hoztam. De ez a hozzáállás nem visz tovább arra, hogy egy másik utat keressek. Általában itt megállít: nem hiszem el!

Én itt kénytelen voltam feltenni magamnak a kérdést, hogy az ad-e megoldást, hogy nem hiszem el? Ez bevált-e? És akkor rádöbbentem arra, hogy nem fontos hogy valamit elhiszek-e.
Kedvenc idézetem Madách Imre: Ember tragédiájából -a tanítványaim tudják…:o)- : a tett halála az okoskodás!
Vagyis ne döntsek el mindent elméletben, hanem tapasztaljam meg a folyamatot, hagyjam hogy valami akár másképp is működhessen, mint ahogy a bal agyféltekém meghatározza. Ez nagyon nehéz!

Hagyni, hogy valami MÁSKÉNT MŰKÖDHESSEN!!!!
nem biztonságos az elmének, nem biztonságos a léleknek!
Kockázatvállalás! Huhh, na azt nem szívesen!

15 éve foglalkozom az emberek problémáival, és az elején nagyon kevés férfi kért tőlem segítséget.10-ből talán egy, de lehet hogy rosszabb volt az arány. A férfi értékrend nem engedi, hogy “hülyének nézzék”
Ma már 10 emberből négyen férfiak, akik megengedik maguknak, hogy ne csak kételkedjenek, hanem tovább is gondoljanak ennél. Egyszer volt olyan napom, amikor minden ügyfelem férfi volt, és mindegyik megnézte a másikat, majd nyugtázták magukról, hogy nem egyedül “hülyék”, hogy alternatív terapeutához jöttek…

Természetesen sok logikus gondolkodó nő van, de valahogy a nők előbb keresik a megoldást a problémákra.

Ettől persze nem vagyunk okosabbak, csak talán kétségbeesettebbek…
Ma is tanulom és tanítom az alternatív feltáró és megoldó technikákat.
Nincs egy kizárólagos  “isteni” módszer, ami minden problémára megoldást ad!
Csak módszerek vannak.

Én úgy gondolok a bennem elraktározott tudásra, mint egy nagy komódra, sok-sok fiókkal, amikbe igyekszem minél több tartalmat elraktározni, és a megfelelő fiókot kell megtalálni ahhoz hogy az adott problémára megtaláljam a választ.

Nem a módszerekben kell hinni, hanem mindenkinek magában, hogy a megfelelő fiókot képes kihúzni, és kezdeni vele valamit azzal, ami benne van.
Kineziológia, Kronobiológia, Taró, Spirális metódus, Rajzteszt, vagy Reiki… mindegy. MIND-EGY!
Tanfolyamok

 

Szeresd a tested BÉBI!

Láttam egy filmet, ami sok gondolatot ébresztett bennem.”Ne engedj el” a címe, ehhez kapcsolok egy kis élet értelme esszét….
A test a fizikai világban való részvétel alapfeltétele.
amazon
Vagyis a láthatóvá váláshoz, és az élet megéléséhez  elengedhetetlen.
Mert  vannak testetlenek is, akik nem játszhatják azokat a  játékokat, amiket mi, testet öltöttek.
Van a szellem, aki az én vándorló énem, aki be is tudott költözni a testbe, és tovább is tud állni.
És van a lélek, aki a testet összeköti a Szellemmel, hogy a földön létezni tudjunk.Sokkal többet foglalkozunk a láthatóval, mint a láthatatlannal.

Milyen vastag a lábad, milyen kövér vagy, túl alacsony, túl magas, túl kis mell túl kis farok…Miért vagyunk mindezzel ennyire elfoglalva?Nem azzal van a baj, ha törődünk a külsőnkkel, rendben tartjuk, szeretgetjük, fejlesztjük, hanem a mértékkel.Hogy milyen mértékben foglalkozunk vele, a lélekhez, szellemhez viszonyítva?

Az első  fontos dolog, hogy a testet is, mint magát az életet is mindenki magának választja.
Mindenki tisztában van azzal a leszületése előtt, hogy milyen testi adottságokra van szüksége ahhoz, hogy megélje ezt az életet.
Tehát mi választjuk ki erre a megfelelő szülőket, akik a megfelelő testet tudják számunkra előállítani a legmegfelelőbb génekből.

Ebből az következik, hogy ha elutasítjuk a testünket, hogy nem jó, nem szép, nem megfelelő, azzal elutasítjuk a szüleinket is, kétségbe vonjuk a saját választásunkat.
Nem tetszik amit tőlük kaptunk?Akkor nem tetszik mindaz sem, ami ezzel jár, ebben az életben vállalt szerepünk.
Nem tetszik a genetikai kódunk, nem tetszenek a gyökereink.
És csodálkozunk azon, hogy nem tetszik az élet, amit megélünk.
Vagy meg sem akarjuk élni az életet!

A test minket szolgál.
Ha jól érezzük magunkat benne, akkor az élet klassz dolog.
a test egy biofíídbekk!
Visszajelez a lelken keresztül a szellemtől.
Hogy jól működünk-e, hogy az életutunkon járunk-e?
Megmutatja hogy nincs valami rendben.
Figyelmeztet a betegséggel, hogy baj van, letértünk valamilyen útról.

Van úgy hogy nem tudjuk mit üzen a testünk, ilyenkor lehet súgást kérni.
Lehet izom tesztelni is a kineziológia módszerével, ahol a tudatalattiból feltárható a fizikai probléma mögött rejlő lelki ok.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek Pósa Ferenc kollégám nagyon jól összeszedett feltáró könyvét a témában: A betegség, mint pótcselekvés címen.

Szeret-ő! vajon hányadik vagy a sorban?Ez is értékrend kérdése..

Mit jelent az, hogy valakinek a szeretője vagy?
Ez csak egy szerető érzés hogy szeretsz valakit?
vagy szerepkör?
Szerepkör.
A Feleség is egy szerepkör.
Hol a helyed ennek a családnak a rendszerében?
Igen, van sorrend….
Vagyis, ki jött előbb a család rendszerébe?
Természetesen, a feleség.
Ő a vállalható szerepkör. Mellette döntött a férfi!
Ezt nagyon nehéz elfogadni, megérteni a szeretői szerepben.Hányszor hallottam mindkét oldalt!

Szerető:nagyon szemét a szerelmem felesége, csak kihasználja, érzelmileg zsarolja… blablabla..
Feleség: rámászott a ribanc a férjemre.Azt hiszi szexel mindent meg lehet oldani, persze, mert még fiatal az a kis kurva!
mindegyik álláspont féligazság!
Senki nem akarja tudomásul venni hogy nem tiszta helyzetről beszélünk, és a legnagyobb baj az, hogy úgy kezdett bele valaki egy kapcsolatba, hogy nem zárta le az előzőt!

Zavaros helyzet zavaros helyzetet szül.
Egyszer járt nálam egy nő azzal, hogy három évig volt szeretője a párjának, aki házas volt és hát ugye a gyerekek miatt nem léphetett.Három év után a házasok szétváltak, az ügyfelem és a férfi összeköltöztek.

Mi lett a probléma?
Hogy a korábbi szerető féltékeny lett, hiszen végignézte a párja csalfaságát, és már nem bízik meg benne többé!hogy lehet ezt visszaállítani?
Sehogy!
Aztán a másik probléma:
… a szerető a nem vállalt, de mégis odatartozó szerepkör.
A hálátlan “második”szerep.

Hogy jutsz el odáig hogy válsz másodikká? Úgy , hogy elfogadod, hogy ez jut a sorban.
Ez elsősorban önértékelési probléma, hogy el tudod fogadni, hogy nem vagy első… hanem második.Második?
Azt hiszed átmeneti helyen vagy…
El tudod-e hinni, hogy értékes vagy?
Hogy lehetsz-e főszereplő?
Szerinted jár neked az első hely, az elismerés?
Tisztelhető vagy?
Mind fontos kérdés, és az is, hogy tényleg a második hely-e a szeretőé?
/a sorrend tetszés szerint váltogatható… kivétel a szeretőé/
Első: az anya.
Második: a munka.
Harmadik, a gyerek, vagy gyerekek.
Negyediknek utána jön a feleség.
Ötödik a hobbi, és/vagy barátok…:o)
Végül a szerető.
Tehát ez átlagban az ötödik-hatodik, szint, státusz!
Miért? csak ennyire vagy alkalmas? érdemes?ötödiknek, hatodiknak, sokadiknak lenni?
Mindenkire tekintettel kell lenned?Miért vagy az utolsó?
Mert Te engeded, hogy ide sorold magad!
Vagyis, magadban nem hiszel, hogy jár neked az első hely!Kit hibáztathatsz?
A feleség az akadály, aki nem szereti és kihasználja a férfit!?

Vagy a gyerekre fogod: a gyerek miatt nem lehet megváltoztatni a helyzetet…A gyereknek nincs köze a felnőttek dolgához!
Az apa mindig apa, az anya mindig anya marad!
Ne terheld a gyereket, hogy: miatta nem lehetsz boldog!
A gyerek mindig azt akarja, hogy a szülei boldogok, és hitelesek legyenek!
Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a szülő hitelesen él.Vagyis úgy és azzal akivel akar, akit szeret!
Mit javaslunk a gyereknek boldogtalanul?
Élj boldogabban fiam mint ahogy én tudtam….
Na de ki hallgat erre?

NEM TUDOD MÁSKÉPP CSINÁLNI, MINT AHOGY AZ ADOTT PILLANATBAN CSINÁLOD!

Sok ember ítélkezik, ami erős igazságérzetből fakad..
Szeret-ő! vajon hányadik vagy a sorban? Mit jelent az, hogy valakinek a szeretője vagy? Ez csak egy szerető érzés, hogy szeretsz valakit? vagy szerepkör? Szerepkör. A Feleség is egy szerepkör. Hol a helyed ennek a családnak a rendszerében? Igen, van sorrend…. Vagyis, ki jött előbb a család rendszerébe?

Természetesen, a feleség. Ő a vállalható szerepkör. Mellette döntött a férfi! Ezt nagyon nehéz elfogadni, megérteni a szeretői szerepben.Hányszor hallottam mindkét oldalt! Szerető:nagyon szemét a szerelmem felesége, csak kihasználja, érzelmileg zsarolja… blablabla.. Feleség: rámászott a ribanc a férjemre.Azt hiszi szexel mindent meg lehet oldani, persze, mert még fiatal az a kis kurva! mindegyik álláspont féligazság! Senki nem akarja tudomásul venni hogy nem tiszta helyzetről beszélünk, és a legnagyobb baj az, hogy úgy kezdett bele valaki egy kapcsolatba, hogy nem zárta le az előzőt!

Zavaros helyzet zavaros helyzetet szül. Egyszer járt nálam egy nő azzal, hogy három évig volt szeretője a párjának, aki házas volt és hát ugye a gyerekek miatt nem léphetett.Három év után a házasok szétváltak, az ügyfelem és a férfi összeköltöztek. Mi lett a probléma?hogy a korábbi szerető féltékeny lett, hiszen végignézte a párja csalfaságát, és már nem bízik meg benne többé!hogy lehet ezt visszaállítani? Sehogy! Aztán a másik probléma: … a szerető a nem vállalt, de mégis odatartozó szerepkör. A hálátlan “második”szerep. Hogy jutsz el odáig hogy válsz másodikká? Úgy , hogy elfogadod, hogy ez jut a sorban. Ez elsősorban önértékelési probléma, hogy el tudod fogadni, hogy nem vagy első… hanem második.
párkapcsolat

Második? Azt hiszed átmeneti helyen vagy… El tudod-e hinni, hogy értékes vagy? Hogy lehetsz-e főszereplő? Szerinted jár neked az első hely, az elismerés? Tisztelhető vagy? Mind fontos kérdés, és az is, hogy tényleg a második hely-e a szeretőé? /a sorrend tetszés szerint váltogatható… kivétel a szeretőé/ Első: az anya. Második: a munka. Harmadik, a gyerek, vagy gyerekek. Negyediknek utána jön a feleség. Ötödik a hobbi, és/vagy barátok…:o) Végül a szerető. Tehát ez átlagban az ötödik-hatodik, szint, státusz! Miért? csak ennyire vagy alkalmas? érdemes?ötödiknek, hatodiknak, sokadiknak lenni? Mindenkire tekintettel kell lenned?

Miért vagy az utolsó? Mert Te engeded, hogy ide sorold magad! Vagyis, magadban nem hiszel, hogy jár neked az első hely! Kit hibáztathatsz? A feleség az akadály, aki nem szereti és kihasználja a férfit!? Vagy a gyerekre fogod: a gyerek miatt nem lehet megváltoztatni a helyzetet… A gyereknek nincs köze a felnőttek dolgához! Az apa mindig apa, az anya mindig anya marad! Ne terheld a gyereket, hogy: miatta nem lehetsz boldog! A gyerek mindig azt akarja, hogy a szülei boldogok, és hitelesek legyenek! Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a szülő hitelesen él.Vagyis úgy és azzal akivel akar, akit szeret! Mit javaslunk a gyereknek boldogtalanul? Élj boldogabban fiam mint ahogy én tudtam…. Na de ki hallgat erre? Ez meg azt hozza magával, hogy hajlamos az Igazság keresésére, vagyis az Egy igazságra, mint állításra.
Viszont ilyen nincs.Minden ember más tudatszinttel rendelkezik, más sorsfeladattal, és más-más sérüléssel fűszerezve.Hogy is lehetne, hogy mindenki ugyanúgy lássa a világot?
Ha így lenne, nem lenne munkám… ráadásul ez egy végtelenített folyamat, valaki pont a napokban mondta, hogy nem elég magas tudatszintről beszélek, és hogy fejlődnöm kéne…:o) és igaza is van… hiszen én is folyamat fejlődöm!Szóval inkább csak az a kérdés, hogy miért idegesítő, ha valaki más tudatszinten él?
Miért nem könnyű elfogadni, hogy valaki nem olyan gyorsan vagy könnyen fejlődik?
Pedig mindenki úgy csinálja, ahogy tudja!

NEM TUDOD MÁSKÉPP CSINÁLNI, MINT AHOGY AZ ADOTT PILLANATBAN CSINÁLOD!
Ez egy filozófiai törvényszerűség: ha valaki tudná másképp csinálni, akkor másképp csinálná….

Hiába mondanám neked hogy fogadd el hogy más ember másképp viszonyul a problémákhoz mint te, te sem tudsz sokszor az adott pillanatban másképp viszonyulni a más tempóban fejlődőkhöz. Ez persze türelmetlenné tesz a körülötted lévőkkel szemben… Akkor változik a dolog, ha el tudod fogadni, hogy más embernek más a sérülése, tudatszintje, sorsfeladata, tanulnivalója, és ez nem jobb, vagy rosszabb mint ahol te tartasz, hanem más helyzet.
Az a kérdés, hogy miért gondolod, hogy másnak ott kéne tartania mint ahol te tartasz?

Az szokott erre lenni a reakció, hogy: véleményem azért lehet!De mi a különbség a vélemény, és az ítélkezés között? Az ítélkezés egy fölé-alárendelt szerepben tart, vagy én tudom a tutit, a másik meg a balfék, aki nem látja az IGAZSÁGOT, amiből ilyenkor csak egy van…
A vélemény egyenrangúságon alapul, vagyis nyitott tudok maradni valami másféle igazságra, elgondolkodhatom rajta anélkül hogy meg kéne változtatni az álláspontomat, nincs rajtam az EGY IGAZSÁG kényszere, nem kell választanom két álláspont között, de mégis ér egy új impulzus, egy új nézőpont, ami akár később vélemény változtatásra is késztethet, vagy nem.

A megértéshez sok segítséget ad a Kronobiológia módszere, ami nekem annyira bemart, gyorsan megértettem, hogy hogyan vagyunk különbözőek a terhelhetőségünk alapján!
A sorstani hatások megértéséhez meg az Életforgatókönyvet használom, ami segít megérteni, hogy kinek milyen sérülés adja a nehézséget, és hol tart az életében.
Mindezeket bárki megtanulhatja, ami elfogadást, és valódi megértést ad.

Túl öreg vagy hozzá…..?,+

Azt mondja a magyar nyelv, hogy mindent a maga idejében.
De mikor van mindennek az ideje?

Engem akkor  találnak meg az emberek, amikor rájönnek, hogy az, amit tanultak idáig, vagy ahol dolgoznak, az nem az a szakma, amit csinálni szeretnének…
de hát mit kezdjen az ember ezzel a felismeréssel 30-40 évesen?
Legtöbbször az jön, hogy:
– amit szeretnék, ahhoz már késő van,
– ahhoz már öreg vagyok,
– nem fogom eldobni amit eddig elértem,
– nem tudnék megélni abból amit szívesen csinálnék
– nem kezdhetek mindent előröl, már eleget tanultam
– már nem tudnám megtanulni
– nincs rá pénzem
– nincs rá időm
– a párom nem támogatná…
– a gyerekek az első
– nem is tudom mi érdekel

Mindez igaz?
Nem!

Félelem a változástól, a kiszámíthatatlantól, a konfliktus helyzetektől.
A hetes ciklusok, mint sorstani törvényszerűségek megmutatják, hogy mire mikor „van itt az idő”
Az első három hetes ciklus a megfigyelésről szól.
Hatásokról, amik a felnőtt világból jönnek, ami alapján elindulunk:
Úgy akarom csinálni, ahogy a szüleim, vagy nem úgy akarom csinálni…

21-28 év között saját kísérletezéseinké a főszerep.
Ezt úgy neveztem el, hogy „Honoluluba bártáncosnőnek” időszak.Vagyis ki kell próbálni magunkat, megkeresni a határainkat, hogy mi fér bele, mi nem fér bele.

28-35 év között kell felismerni, hogy mire van valójában szükségünk a tapasztalataink alapján.
Ez egy takarítási időszak, mint az ötödik a hetes ciklikusságban.
Ez mindenki számára érvényes, és jogos kérdőjel:
Abba az irányba halad az életem, amerre szeretném?
Erre vágytam, amit most csinálok?
Azzal élek akivel szeretnék?
Változtatni igazán jó az 5-6-7-es években /minden hetes ciklus 5-6-7-ik évében/

Ha szembe mersz nézni a valódi problémáddal, rengeteg módszer van, amivel feltárhatóak és korrigálhatóak a rosszul rögzült érzések, gondolatok, elképzelések.

Erre nagyon jó és gyors feltáró módszer a Kineziológia, a rajzteszt, a kronobiológia, a taró, a Spirális Metódus… de bármi, csak keresd a válaszokat a kérdéseidre!
Kérdezz! Felelek!

Férfias nők-Nőies férfiak!

Mindig szimpatizáltam a meleg társadalommal.
Én nem azt a szeletet láttam, akik “meleg felvonulnak”, vagy más szélsőséges megnyilvánulással élnek, hanem a hétköznapi embert, akinek finomabbak az érzékelőik, és ezáltal érzékenyebbek a világra.

Volt, hogy azt mondtam, ez a szimpátia azért van heteroszexuális létemre, mert biztos meleg férfi voltam előző életemben.
Mivel a munkám során sokat kellett ráhangolódnom erre a “más”világra, rájöttem a magam dolgára is, persze mások tükrén keresztül.
Szóval nem meleg férfi voltam előző életemben, egyszerűen csak férfi.

Azok az emberek, akiknek gondjuk van az ebben az életben vállalt szerepkörével, az előző életek lenyomataival kell megküzdeniük.
Természetesen abban a mértékben, amennyire probléma van önmaga jelenlegi helyzetével.Sok olyan nő ügyfelem van, aki lenézi a női nemet, jobban szidják a nőket, mint a férfiakat.

Sokszor nem barátkoznak nőkkel, szívesebben vannak férfi társaságba, úgymond fiúsítva vannak.
Előfordul, hogy egyedül élnek, mert nem tudnak belesimulni egy férfi mellé női szerepbe, vagy nem akarnak gyereket vállalni, de olyan is van, aki elutasítja a nőies öltözködést.

Ez a férfias viselkedés akár a nőkhöz való vonzódássá is válik, így visszatalálva fordított módon a “klasszikus” szerephez. Gyakran a kronobiológiai képlet is nehezítést mutat, kolerikus, egoisztikus, vagy szenvedélyes adottságú nők!
Sokszor a szexuális életben is gondot okoz, hogy nem tud “befogadó” szerepkört vállalni.
Van olyan férfi, aki melegségét vállalva, vagy nem vállalva jelzi, hogy ő is a férfiakhoz vonzódik.
Náluk az előző életben megtapasztalt női szerepkör lehet az a múlt, amibe visszavágyik.

Nehéz elengedni azt az életet a léleknek, amit jobban élt meg, vagy könnyebben.A feladatokat a fizikai testtel együtt vállalja a lélek, és nem véletlenül nehéz hozzájutni az előző életek megtapasztalásaihoz, mert megzavarhatja a lélek e világi feladatait.
Ebben a témában hasznos a Spirális Metódus, és a kineziológia, de a családállítás is.

Én mindhárom módszert használom a témában:
– a kineziológia rendszere alkalmas arra, hogy a sejtszintű emlékezetből töröljük azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek nem akarnak a jelen élethelyzettel azonosulni
– a Spirális Metódus azokat a programokat törli, amelyek dominánsan befolyásolják az ebben az életben betöltendő nemi szerepet
– a családállítás a generációs lenyomatokat segít helyreállítani, ahol számít a születési sorrend is, hogy ki helyett kit vártak a szülők. Egy biztos, hogy az átoperáltatás nem a legjobb módja egy olyan embernek, akinek a teste azt vállalta, hogy ebben az életben férfi lesz, és a lelke az előző életének a nőiességét vágyna megélni.

A lélek, ha nem néz szembe az e világi feladatával, következő életében ugyanitt próbálkozhat.
Nem egyszerű helyzet, de mindenkinek a saját vállalása a legnehezebb.