Rólam

Odrobina Márta Katalinnak anyakönyveztek édesanyám, keresztanyám és egy apai dédnagymamám után, aki egy bábaasszony volt.Sokáig nem tudtam azonosulni a nevem egyik részével sem.
A vezetéknevemért csúfoltak, a Mártát nem találtam elég nőiesnek, a Katalint meg egyenesen idegennek.Nevet akartam változtatni, és el is játszottam a gondolattal, de valami sugallat hatására mégsem tudtam megtenni.Miért?Mert tisztelettel voltam a szüleim iránt, és nem tudtam megtenni, hogy valamit ilyen durván visszautasítsak, amit tőlük szeretettel és jó szándékkal kaptam.

Azóta, családállítás terapeutaként tudom, mennyire fontos, hogy a nevünkkel is odatartozzunk a gyökereinkhez.Sok dolgot csináltam “jól”, mert hallgattam arra a bizonyos sugallatra, a Felső Énemre.
Így történhetett az is, hogy 15 évi dekoratőri munka után elkezdtem az emberi lélekkel, a sorssal és az alternatív gyógyászattal foglalkozni.Egyszerűen csak dobolt a fejemben a “súgás”, hogy mennyire hasznos tudnék lenni, ha embereknek segíteni tudnék az elakadásaikban.A helyzet akkor fordult át elkötelezettséggé, hivatássá, amikor egy két éves kislány anyukája segítséget kért tőlem a játszótéren, hogy segítenék-e abban, hogy a kislánynak egy éves kora óta folyik a füléből a genny, az orvosok csak tisztitgatják a kanült, de nem változik semmi… Emlékszem rá, mennyire ösztönös voltam, a kislánynak testvér féltékenység húzódott a háttérben, a fülfolyás tartotta fenn a figyelmet az anya felé. Kábé egy hónap múlva csengettek a lakásomon, és egy idegen nő szeretett volna hozzám bejelentkezni, mondván, az ő ismerősének a kislányának “gyógyítottam meg ” a fülfolyását, ami két nap múlva megszűnt, miután oldottam…

Ez 2000-ben volt, azóta szeretem a nevem, élvezem az életem, és tudom hogy miért születtem, mi a feladatom az életemben.Ebben és mindenféle fizikai, érzelmi, szellemi, sorstani problémában segítek a hozzám fordulóknak.