Te normális vagy? és a gyereked?

emberismeret önismeret terhelhetőség számmisztika kronobiológia

Mi az, hogy normális ?
A “fekete bárányság” kirekesztettséget jelent otthon a családban, vagy a közösségben.
Ahhoz, hogy elfogadj valakit olyannak, amilyen, ahhoz emberismeret, önismeret szükséges.
fekete bárányAz ezoterikus, spirituális világ pedig szajkózza ezeket a meghatározásokat:
Légy önmagad!
Légy harmóniában önmagaddal!
Légy egységben önmagaddal!

Akkor már azt is mondhatnánk, hogy légy normális!

Nos, akkor honnan tudhatjuk meg hogy mikor vagyunk “harmóniában” önmagunkkal?
Van erre valamilyen általános szabály vagy valami amihez viszonyíthatjuk magunkat?

El kell dönteni, hogy melyikről van szó:
önmagunkhoz való viszonyulásunkban szeretnénk harmóniában lenni,
vagy
másokhoz való viszonyulásunkban szeretnénk harmóniában lenni?

sztori:
Egyszer egy édesanya azzal keresett meg hogy, segítsem a gyerekét “normálissá” tenni, mert elviselhetetlen. Az anya arról számolt be, hogy a gyerek folyamatosan beszél, be nem áll a szája, mindent kommentel, hogy mi történik a tévében, mindenről van véleménye, lelkesedik, kiakad, erős az igazságérzete, szóval képtelen csendben maradni.

Amikor megnéztem a kisfiú születési adottságait, vagyis a kronobiológia szerinti terhelési képletét, kiderült hogy egy fizikai értelemben is átlagon felülien aktív és érzelmi szempontból is magas kifejező készségű gyerekről van szó. Ráadásul szellemi síkon egy produktív gondolkodó gyerekről van szó.

Tehát az a “normális” hogy ez a kisfiú fizikailag izeg-mozog, nem tud egy helyben ülni, vagyis aktív. Az erős igazságérzete és érzelmi terhelhetősége állandóan arra készteti, hogy kifejezze magát, valamint a szellemi igénye egy minden iránt nyitott érdeklődő adottságot ad.

Vagyis a kisfiú teljes mértékben az adottságai, képességei szerint működik.
Akkor az anya miért akarja őt megváltoztatni?
Miért nem tekinti a gyerek viselkedését “normálisnak” ?
Miért nem tudja így szeretni, ahogy van, miért megy az agyára?

Azért, mert az anyának teljesen más terhelhetőségei vannak.
Fizikailag nem tud annyira intenzív lenni, mint a gyereke, az alacsony a fizikai terhelhetősége és az egész napi ledolgozott munka után fáradtabb lesz az átlagnál.

Alacsony érzelmi terhelhetősége miatt csendre lenne szüksége az egész napi zajos élet után és valószínűleg semmi kedve nincs már este beszélgetni.
Ugyan szellemi síkon hasonlóan terhelhető volt az anya és a fia, ez mégis kevés volt ahhoz hogy a fizikai és érzelmi fáradságot felülírja.

Olyan problémáról van szó ami két ember adottságának a különbségéből fakad.
De valamiért egymást választották valamit tanulniuk kell ebből.

A megoldás valahol arrafelé van hogy a gyereket igyekezni kell jobban leterhelni az adottságai szerint, vagyis például olyan külön órákra kell járatni, ahol az önkifejezés teret kaphat. Pl.: éneklés, színészet, nyelvtanulás…

A fizikai terhelés is segíthet, valamilyen sport, vagy valamilyen tánc beiktatásával.
Az is segítség lehet ha a szülő betervez olyan minőségi időket a gyerekkel, amiben a gyerek elmesélheti hogy mi foglalkoztatja vagy mi történt vele.
Az értő figyelem sokat segít egy szenvedélyes gyerek szempontjából.

Azt nem tudjuk elérni, hogy az anyát, aki kevésbé terelhető érzelmileg, ne terhelje olykor a szenvedélyes gyereke, de az a tudat hogy megérti, hogy a gyereke egészségesen működik, az egy kicsit enyhíthet a néha soknak tűnő gyerek elfogadásában.

A kronobiológiai képletet egy egyszerű számítással ki lehet számolni.
A módszert bárkinek ajánlom, aki szeretné jobban megérteni a környezetét és ezáltal szeretné könnyebben kezelni a szeretteit.
Következő kronobiológia tanfolyam